Ne hagyd a szürke grafitos jelent!
Minden rajtad múlik, és azon
Milyen színekkel festesz az életvászonra édent!
Érdekes, hogy ez a versem egy idős igazgató urat is megfogott. A megyei versíró pályázaton ugyanis "személyes kedvenceivel" kezdte a pályázatok közül és ezt a versemet kezdte olvasni, annyira megtisztelő és egyben vicces volt mert én ehhez a versemhez mindig is egy fiatal női hangot képzeltem amikor írtam. :D
Mindenesetre köszönöm neki és "mindenkinek akinek még tetszik", hogy mondjak egy klisét. :D
P.S.:Azt elfelejtettem az első bejegyzésnél leírni, hogy nem igazán keletkezésük sorrendjébe rakom fel a verseimet, hanem összevissza kedvem szerint! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése