Te vagy a napfényben táncoló, a pillanatnyi életű szivárványszínű varázs.
Szappan és víz gyermeke, miért van az, hogy a pillanatokkal együtt előlem elszállsz?
Repülsz lassan a léted is feledésbe merül,
Míg egy újabb ember a csendből és az ürességből az arcomba fúj!
Tegnap egy mosolygós úriember is buborékot fújt az arcomba és meggyőzött arról, hogy blogot kell csinálnom :)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése